it

Tudomány és színrevitel a 19. században // Science and Staging in the Nineteenth Century

DOI: 10.62615/It.2025.3.01
PDF

A tanulmány a 19. századi tudományos gyakorlat és nyilvános előadások összefonódását vizsgálja, különös tekintettel a hazai kulturális emlékezetben szinte láthatatlanná vált Hamar Leó fizikus, feltaláló és előadó munkásságára. Az 1850-es és 1880-as évek között Hamar számos, széles nézői réteg számára hozzáférhető tudományos látványosságot rendezett Pest-Buda változatos helyszínein, mint amilyen a Nemzeti Színház, a Városháza, a Vigadó, vagy épp a Jégpálya. Elsősorban az elektromosság és elektromágnesesség látványos és piacosítható jelenségeire fókuszálva Hamar a korabeli tudománynépszerűsítés és tudáskörforgás kiemelt fontosságú kulturális szereplőjévé vált. A szórakoztató előadások, nyilvános kísérletek és iskolai demonstrációk eseményeinek vizsgálatán keresztül a tanulmány igyekszik rámutatni a tudomány és népszerű kultúra történeteinek összefonódására, valamint a dramaturgia szerepére a tudományos ismeretek nyilvános színrevitelében.

Kosztolányi nyelv- és személyiségfelfogásának kérdéséhez // On the question of Kosztolányis conception of language and personality

DOI: 10.62615/It.2025.3.02
PDF

Kosztolányi az érzékelés észleléséről tett megfigyeléseivel két területet kapcsol össze: az antropológiát és a poétikát. Az antropoétika magába foglalja az ember lényegéről alkotott jellegadó irodalmi elképzeléseket, mindazokat a poétikailag megformált emberképeket, amelyek egy adott időszakban, a történelem irodalmi valóságában együtt léteznek. Kosztolányi művei az ember kifürkészhetetlenségét jelenítik meg. Minden emberi helyzetet a saját és az idegen, az otthonos és az ismeretlen viszony szabályoz a maga eldönthetetlenségében. ***** With his observations on the perception of sensation, Kosztolányi is connecting two fields: anthropology and poetics. Anthropoetics encompasses literary ideas about the essence of human beings, i.e., all the poetically shaped images of man that coexist in the literary reality of a given period of history. Kosztolányis works reveal the inscrutability of man. Every human situation is governed by the relationship between the self and the stranger, the familiar and the unknown, a relationship that is impossible to determine.

DOI: 10.62615/It.2025.3.03
PDF

A dolgozat az egzisztencialista filozófia és irodalom legkorábbi magyarországi recepciójának feltérképezésével foglalkozik. Az 1940-es évektől kezdődően túlzás nélkül az egész világon hódít az egzisztencializmus „sartre-i változata”, amelyet ma már a nemzetközi szakirodalom mint az irányzat legjelentősebb formáját tart számon. Ez a tendencia 1946-ban ér el Magyarországra, és a közbeszédet egészen a kommunista hatalomátvételig uralja. A tanulmány arra tesz kísérletet, hogy bemutassa ennek előzményeit, meghatározó diskurzusformációit, majd pedig az 1940-es évektől a Jean-Paul Sartre nevével összefonódó egzisztencializmus-recepció fellendülését. A „francia egzisztencializmus” magyarországi térhódítása indítja meg, és alakítja az egzisztencialista irodalomról való gondolkodást, amelynek egymástól eltérő, versengő nézetei alakulnak ki rövid időn belül. Ezzel összefüggésben részletesen bemutatom, hogy miként szőtte át az egzisztencializmus a mindennapokat is: hogyan jelent meg a különböző orgánumokban, a könyvkiadásban, a szórakoztató irodalomban és a színházi életben. Vizsgálatom kiterjed annak a folyamatnak a vizsgálatára is, hogy hogyan alakult ki a kommunisták egzisztencializmus-kritikája, és az milyen folytonosságot tart fent a polgári-konzervatív kritika egzisztencializmus-értelmezésével: Lukács és a marxista kritikusok köre egyáltalán nem módosította az addig kialakult diskurzusformációt, hanem csak kiegészítette a marxista ideológiai szólamaival. ***** The paper explores the earliest reception of existentialist philosophy and literature in Hungary. From the 1940s onwards, the "Sartrean version" of existentialism - nowadays considered by scholars to be the most significant form of the movement - conquered the whole world without exaggeration. This tendency reached Hungary around 1946 and dominated public discourse until the communist takeover. The paper attempts to present its origins, its dominant discursive formations, and then, from the 1940s onwards, the rise of the reception of existentialism, which is linked to the name of Jean-Paul Sartre. The spread of „french existentialism” in Hungary starts and forms the thinking about existentialist literature, which soon develops different and competing views. In this context, I will provide a detailed examination of how existentialism has also transformed everyday life, as evident in various periodicals, book publishing, popular literature, and theatrical life. My examination also involves an analysis of the emergence of the communists critique of existentialism and its continuity with the bourgeois-conservative critique of existentialism. Lukács and the Marxist critics did not modify the discursive formation that had already been developed, instead they added the ideological overtones of Marxism to it.

Családregény-mintázatok a Termelési-regényben // Family saga imageries in Termelési-regény

DOI: 10.62615/It.2025.3.04
PDF

A Termelési-regénnyel a motivikus kötések, az intra- és intertextuális utalások sűrű szövevényében, egymást átjáró hálózatosságában a családi kötelék vissza is húzódik az intimitásba, de ugyanakkor a rokonságot‒közelséget és távolságot‒idegenséget is hordozó családias összetartozás ki is terjeszkedik ezen a közegen kívülre: akár a vállalati és a futballcsapat familiáris relációi vonatkozásában is. A Termelési-regény meghatározó szervezőelve az egymásba szövődés, az egymást áthatás: a két rész összefűzésétől a csók motívumán és az anakróniákon (Tisza Kálmán, Rákosi, Mikszáth) át az egymásba íródó diskurzusokig és panelekig (magán- és közélet, család, futball, politika). A szöveg szemantikai-modális telítettsége, rendkívüli dinamikája, intenzitása váltig ellenáll annak a statikus-tetikus jelfejtésnek, amely idilli jelentést, vagy akár megkérdőjelezhetetlen értékek taxonómiáját nyerné ki abból. Az erőszak családon belülre kerülése, s annak (ön)ironikus-szatirikus, kvázi történelmi magyarázata a politikai rendszerek változásaira is referál: mozgásba hozva a Rákosi-és a Kádár-rendszer regénybeli diskurzusát. Mindannyiszor – a családhoz, a csapathoz, a rendszerhez való – az oda-nem-tartozó oda-tartozás megszüntethetetlen ambiguitását sugallva. ***** In Péter Esterházys novel Termelési-regény [Production Novel], family bonds are subsumed into an intimate sphere constructed from a densely interwoven fabric of motifs and intra- and intertextual references. At the same time, this warm sense of belonging to a family extends beyond its usual limits – as far, even, as relations in the business world and the football team, incorporating both the closeness of family relationships and a sense of distance and othering. Interconnectivity is the main organizing principle of Termelési-regény: it is manifested in the intertwining of its two parts, the deployment of the kiss motif, the anachronistic use of historical figures like the prime ministers Kálmán Tisza and Mátyás Rákosi and the author Kálmán Mikszáth, as well as the discussions of issues and set pieces which intersect time and again (private vs public life, family, football, politics). The semantic-modal richness of the text and its unusual dynamism and intensity consistently reject the static search for an idyllic meaning or the taxonomy of unquestionable value. The avoidance of the issue of violence within the family and the self-ironic/satiric and quasi historical explanation offered for it also refer to the changes of political regimes: they activate the discussions of the Rákosi and Kádár eras that are present in the novel. At every turn, the novel hints at there being, when it comes to the family, the team, or the system, an ambiguous and ineradicable sense of “unbelonging” - belonging.

Petőfi Sándor episztolája Adorján Boldizsárhoz // Sándor Petőfis Epistle To Boldizsár Adorján

DOI: 10.62615/It.2025.3.05
PDF

Petőfi egyes verseiben olyan barokk költészeti hagyományokat hasznosít újszerű módon, amelyeket korában már elavultnak tartottak, mint például a didaktikus költeményt, az allegóriát vagy az „erénydíjt”. Az itt elemzett költeményben a költészet szerzőjének és olvasójának tükörképszerű, produktív illetve receptív „édes halála” érdekes hozzájárulás az ideális olvasó fogalmához. Petőfinek ez a kendőzetlenül visszatekintő oldala érdekes feszültségben áll a Felhők-ciklussal. ***** In some of his poems, Petőfi utilizes, in a new way, Baroque poetry traditions such as the didactic poem, the allegory, or the "prize of virtue” that were already considered outdated in his time. The mirror-image-like productive and receptive sweet death of poetrys author and reader in the poem analysed here is an interesting contribution to the notion of the ideal reader. This unabashedly backward-looking side of Petőfi sets up an interesting tension when compared with his avant-garde Clouds cycle.

Kedves Bátyuskám! Várkonyi Nándor és Weöres Sándor barátsága levelezésük tükrében, bev., összeáll., jegyz., névmutató Kende Katalin

DOI: 10.62615/It.2025.3.06
PDF

Az elmúlt két évtized folyamán a nemzetközi tudományos kutatásokban ismét kiugró érdeklődés mutatkozott a prehisztorikus, korábban ismeretlen és fejlett civilizációk és (feltételezett) közös eredetük, valamint hanyatlásuk okai iránt, mind kultúrtörténeti, mind kulturális antropológiai, régészeti, valamint archeoasztronómiai, geológiai és genetikai szempontból.