it

Kétes egzisztenciák a reformkorban // Dubious Means of Making a Living in the Reform Era

DOI: 10.62615/It.2025.2.01
PDF

A tanulmány a 19. századi városreprezentációk egy jól körülhatárolható szövegkorpuszával foglalkozik: konkrétan a reformkori Pest-Buda párhuzamos valóságának, az urbanizálódó város árnyoldalának irodalmi leképeződéseivel. A városábrázolási hagyományra rácsatlakozó szövegek középpontjában rendszerint a társadalom peremére szorult csoportok – koldusok, árvák, csavargók, bűnelkövetők, prostituáltak, valamint (zsidó) uzsorások – állnak, akik egy olyan alternatív társadalmi valóságban léteznek, amely élesen szemben áll az urbanizáció diadalát hirdető narratívákkal. Az életképek, elbeszélések szerzői látens közéleti elköteleződésről téve tanúságot, a leleplezés, egyben a hatáskeltés szándékával beszélik el az egykorú társadalmat feszítő anomáliákat, égető problémákat, a sajtóperiodikumok művelt, polgári olvasóinak tekintetét a peremen élők, a „láthatatlan” entitások, a hétköznapi tragédiák felé irányítva. Túl azon, hogy szórakoztató olvasmányként szolgálnak, a pest-budai valóságvonatkozásokat tematizáló szövegek a társadalmi egyenlőtlenségekről, az elesetteket érintő sztereotípiákról is nyilatkoznak, hol igazodva a diskurzusrendhez, hol bírálva azt. ***** This paper focuses on a well-defined corpus of 19th century urban representations, specifically the literary depictions of the shady side of an urbanizing city, set against the parallel realities of Reform Era Pest-Buda. At the center of these texts – rooted in the tradition of urban imagery – are social groups marginalized by society: beggars, orphans, vagrants, criminals, prostitutes, and (Jewish) moneylenders, all of whom exist within an alternative social reality that starkly contrasts with the triumphant narratives of urbanization. Displaying a latent civic engagement, the authors of these sketches and narrative aim to expose and provoke, drawing attention to the pressing problems and social anomalies of their time. They direct the gaze of their educated, bourgeois readership – mainly through the medium of press periodicals – toward those living on the margins, toward “invisible” entities and everyday tragedies. Beyond serving as entertaining reading material, these texts thematizing the realities of Pest-Buda also offer commentary on social inequalities and the stereotypes surrounding the underprivileged – sometimes aligning with the dominant discourse, at other times challenging it critically.

DOI: 10.62615/It.2025.2.02
PDF

A tanulmány Gulácsy Lajos NaConxypanban hull a hó címen ismertté vált festményének elő- és utóéletét vizsgálja, és ennek során bemutatja, hogy a festmény eredeti címe (Egynapos hó) hogyan változott át a festő halála után NaConxypanban hull a hóra, és ennek milyen értelmezéstörténeti következményei lettek. A dolgozat két nagy szerkezeti egységből épül fel. Az első rész körvonalazza a századfordulónak azt a művészeti miliőjét, amelyhez Gulácsy is tartozott, majd bemutatja, miként született Gulácsy egy feledésbe merült, Az egynapos hó című novellájából életművének egyik leghíresebb, ikonikus festménye, illetve egy másik – a novellával együtt szintén feledésbe merült – Úton az egynapos hóban című képe. A novellát érzéktörténeti (history of senses) szempontból dekonstruálom, majd így vetem össze a hozzá készült festményekkel. E három mű együttes olvasatát korábban még nem végezte el a szakirodalom. A második rész a tárgyalt kép utóéletét mutatja be. Elsőként végigkísérem azt a kanonizációs folyamatot, amely során az utókor címadása rögzült, és megszületett a NaConxypanban hull a hó cím a festményhez, majd ennek irodalmi recepciójára térek át. Amellett érvelek, hogy a felsorakoztatott irodalmi munkák megszületése az új képcím köztudatbéli rögzülésének köszönhető. A kép történetének és recepciójának ez az új tanulsága revelatív lehet a művészet- és irodalomtörténet kanonizációs folyamatainak működése szempontjából, és egyúttal rámutat a műhöz kapcsolódó intermediális jelenségekre, bemutatja a köré szerveződő különböző, egymásra ható művészeti alkotások hálózatát, ahol a vizualitás és az irodalom folytonos dialógusával, összeszövődésével találkozhatunk. ***** The study examines the prehistory and afterlife of Lajos Gulácsys painting, which has become known under the title Snowfall in NaConxypan. I argue that the widely known title of the painting is not authentic, and I analyse its inspiration in a short story of Gulácsy. The paper is structured in two major sections. The first part outlines the artistic milieu of the turn of the century, which Gulácsy belonged to. Therefore, it explores how one of his most famous, iconic paintings, and another lesser known one, entitled On the Road in the One-Day Snow emerged from a little known short story of his, The One-Day Snow. I deconstruct the short story based on its sensory elements and then compare it to the paintings created in relation to it. These three works have not previously been examined together in scholarship. The second part examines the literary afterlife of the painting. First, I show the canonization process through which the later title was established, solidifying Snowfall in NaConxypan as the title of the painting. Then, I discuss its literary reception, arguing that the great literary influence of the painting is a consequence of the widespread recognition of the new, unauthentic title. This new insight into the history and reception of the painting can reveal important aspects of the canonization processes in art and literary history. It highlights the intermedial phenomena associated with the work and presents the network of various interconnected artistic creations that have formed around it, where the continuous dialogue and intertwining of visuality and literature can be observed.

DOI: 10.62615/It.2025.2.03
PDF

E tanulmány folytatása a Mészöly Miklós poétikájának hatását a 80-as évek közepétől a jelenkorig terjedő prózafolyamatokat vizsgáló munkának. Ebben a részben a kutatás a Mészöly-prózához kötődő intertextuális kapcsolódásokra fókuszál, elsősorban Darvasi László Taligásában. E regényben ugyanis a Mészöly-próza sokrétű, tudatos intertextualizálódásának lehetünk tanúi. A könyv a Fakó foszlányok nagy esők évadján és a Sutting ezredes tündöklése című Mészöly-beszélyekkel folytat termékeny párbeszédet. A dolgozat körüljárja a – cselekményszövést, tematikus hálót is befolyásoló – paronímia- és homonímia-alapú paronomázia eseteit. Utóbbiban olyan szerkesztőelvet fedez fel, amely jelentősen hozzájárul a vizsgált szerzők szövegeinek lírizáltságához/átpoetizáltságához. Mind e költői logika, mind a történelmi események értelmezési lehetőségei kapcsán megidéződik a kombinatorikus, permutációra épülő szerkesztés művészi lehetősége, a nyelvi szimbolizáció problematikája. ***** This study is the second part of an examination of the influence of Mészöly Miklós prose style on narrative processes from the mid-80s up to now. This part of the study focuses on intertextual connections related to Mészölys prose, primarily in László Darvasis Taligas. In this novel, we see a conscious, multi-layered intertextualization of Mészölys prose. Darvasis book engages in a fruitful dialogue with two of Mészölys short stories: Fakó foszlányok nagy esők évadján and Sutting ezredes tündöklése. The study examines cases of paronymy- and homonymy-based paronomasia, which also influence the plot and thematic network. It also brings to light an organising principle in the second of Mészölys short stories that significantly contributes to the lyricization / re-poetization of the texts of the authors under examination. This poetic logic and the opportunities Darvasis and Mészölys works offer for alternative interpretations of historical events conjure up the artistic possibility of organising a text combinatorially, basing it on permutation, as well as the issue of linguistic symbolization.

Egy levelezéskötet megjelentetésének anatómiája // The anatomy of publishing a volume of correspondence

DOI: 10.62615/It.2025.2.04
PDF

A múlt század ötvenes éveinek elején a magyar irodalomtudomány ideológiai hátterét a marxizmus adta. Nem filozófiaként, vagy társadalomtudományként, hanem a hatalmi eredetű hivatkozások és számonkérések forrásaként. A tanulmány azt mutatja meg, hogy a hatalmi centrumban bekövetkező változás milyen szellemi irányváltást idézett elő a periférián. Egyfelől azt a szándékot, hogy az ideológiától távolálló szerzők munkái is megjelenhessenek, másfelől azt, hogy az intézmények, kiadók védve legyenek emiatt a felelősségrevonás alól. Azt, hogy az irodalomtudomány az addig érvényes ideológiával egy-két ponton szakítva, vizsgálhassa és értelmezhesse a szövegeket. Emellett vizsgálódási terepe átléphessen földrajzi, illetve politikai határokat is. Persze csak lassan, megfontoltan. És körülményesen. ***** In the early 1950s, the ideological background of Hungarian literary studies was Marxism – not as a philosophy, or a social science, but as a source of power-derived references and accountability. This study shows how change at the centre of political power has led to a change of intellectual direction at the periphery and what form that change has taken. On the one hand, this change is evidenced in an intention to allow the publication of works by authors who are far from ideological, and on the other hand, in the desire to protect institutions and publishers from being held liable for such publication. There is a feeling that literary studies should be permitted to examine and interpret texts in a way that breaks with the ideology that has prevailed until now. Also that the scope of its investigations should be permitted to cross geographical and political borders, slowly, of course, with deliberation and with great attention to detail.

Szirák Péter: Az irodalom ígérete

DOI: 10.62615/It.2025.2.05
PDF

Az ígéret szép szó. Az ismert közmondás így, félbevágva olvasható Szirák Péter vaskos, pályája több mint két évtizedes szakaszát reprezentáló tanulmánygyűjteményének első fülén, kicsit kockázatosan. Hiszen ami kimarad, az nem egyszerűen az az implicit imperatívusz, amely az ígéret beszédaktusának sikerültségét és érvényét a hozzá való hűséghez, az elköteleződés tartós vállalásához köti, az ígéret úgy jó (John L. Austinnal gondolkodva: úgy nem lesz mellélövés vagy visszaélés, úgy lesz működőképes), ha nemcsak szép, hanem kötelező érvénnyel láncolja hozzá a kivitelezőjét (és persze, ez fontos, potenciális címzettjét) ahhoz, amit kilátásba helyez.

An den Rändern der Literatur. Dokument und Literatur in zentraleuropäischen Kulturen / Tracing the Edges of Literature. Documentary Fiction in Central European Cultures, szerk. Milka Car – Lőrincz Csongor – Danijela Lugarić – Molnár Gábor Tamás

DOI: 10.62615/It.2025.2.06
PDF

Az irodalmi kánonokról értekező Harold Bloom írja, hogy az irodalmi műfajok korszakról korszakra újraértékelődnek, és részben ennek is köszönhető, hogy egy időben soha nem lelhető fel a műfajok teljes tárháza. Ennek alátámasztására említi többek között az amerikai próza elmozdulását a zsurnalisztika irányába, melynek legismertebb példája Truman Capote In Cold Blood című regényének megjelenése és hatása. A regény, amely az An den Rändern der Literatur egyik, Smid Róbert által jegyzett tanulmányában, Rubin Szilárd Aprószentek című regényével összefüggésben is szóba kerül, egy olyan korszak jelölőjévé vált, amikor felértékelődni látszik a dokumentumok szerepe az irodalmi szövegekben. A szóban forgó tanulmánykötet azonban, amely a közép-európai irodalmak elmúlt néhány évtizedéből vett példákon keresztül vizsgálja dokumentum és irodalmi szöveg viszonyait, azon túl, hogy felteszi a kérdést, hogy vajon milyen mértékben lehetünk valamiféle műfajtörténeti sűrűsödés tanúi, inkább magára a viszonyra igyekszik rákérdezni.