it

2025. év, 1. szám

Schein Gábor

DOI:
10.62615/It.2025.1.03

Szerzői jog:
CC BY-SA

Az arabeszk olvasása // Reading the arabesque

Borbély Szilárd: Ami helyet

ABSZTRAKT:
Borbély Szilárd 1999-ben megjelent Ami helyet című verseskötetében a poétikai gondolkodás kulcsfogalmai a síkfelület és az arabeszk. A metaforikus mozgások kerülése végül a könyvépítés mozzanataiba torkollik. Az egyes versekhez képest felettes szövegként megvalósuló könyv jelentésessége pedig allegorikus mozgások és klasszikus allegóriák bevezetését teszi szükségessé. Borbély Szilárd verseinek értelmezése csak akkor lehet sikeres, ha folyamatosan visszatérünk a felülethez, a felület tapasztataihoz. Kötetében az én csupán egy mozgó pont a térben, amely mozgásával helyeket hoz létre. Feltűnő, hogy a kötet verseinek jelentős része sétákról, céltalan városi vándorlásokról szól. Aligha téved, aki az Ami helyet sétáló hősében Baudelaire flâneurjének rokonát látja. Ha a flâneur létezését a térbe helyezve helynek nevezzük, hozzá kell tennünk, hogy ez a hely mindig bizonytalan, ahogyan az ő perspektívájából nézve minden hely az, és ugyanilyen bizonytalan a megnevező nyelv is. A kötet saját archívuma, emlékezete és szövegtemetője egyszerre. A térbeliség felszámolódása, a felszín abszolutizálása és absztrakt valóságként való szüntelen felidéződése ennek az archívumnak a lényegi sajátossága. Az irodalom emlékezete innen tekintve személytelen rendszernek bizonyul, az írás pedig nem eredeti jelentések és jelentéskapcsolatok termelése, hanem válogatás a személytelen emlékezeti rendszerből. ***** In Szilárd Borbély’s poetry collection, Ami helyet (1999), the key concepts of poetic thinking are the flat surface and the arabesque. His repeated efforts to avoid using metaphor accumulate, eventually coming together to construct a book. However, as the book turns into a text of a higher order than the individual poems, it becomes necessary, for the book’s signification, to introduce allegorical elements and classical allegories. We can only interpret Borbély’s poems successfully if we return constantly to the experience of the surface. In this collection, the self is merely a moving point in space, creating places through its movement. It is striking that most of the poems in it are about walks, aimless urban wanderings. If we were to think of the wandering person as a relative of Baudelaire’s flâneur, we wouldn’t be far wrong. However, if we call this flâneur’s existence a place in space, we must add that this place is always uncertain, just as all places are from Borbély’s perspective, and that the language that names them is equally uncertain. This collection is at once its own archive, its own memory and its own repository of texts. The essential characteristics of this archive are the dissolution of spatiality, the absolutization of the surface and its incessant evocation as abstract reality. From this point of view, literature’s memory is an impersonal system, and writing is not the production of original meanings and relations of meaning, but rather a matter of selecting from this impersonal memory system.

KULCSSZAVAK:
Borbély Szilárd, arabeszk, Ami helyet