it

2025. év, 1. szám

Fried István

DOI:
10.62615/It.2025.1.01

Szerzői jog:
CC BY-SA

A kései Jókai-regények hagyatéka // The legacy of Jókai’s later novels

Az A mi lengyelünk újra/újjáolvasása ürügyén // A pretext for a rereading of A mi lengyelünk [Our Polishman]

ABSZTRAKT:
Jókai utolsó három regénye kevéssé érdekelte a szakirodalmat. Az Ahol a pénz nem isten az utóbbi néhány évtizedben talált értelmezőjére, az A mi lengyelünk és a Börtön virága elkerülte a kutatók figyelmét. Ez összefüggésbe hozható a Mikszáth Kálmán által is sugallt tézissel az idősödő Jókai Mór testi, szellemi hanyatlásáról, a kései regényekben árulkodó fáradtságáról. A dolgozat középpontjában az A mi lengyelünk (1901-1903) áll, amely a forradalom, a szabadságharc és a Bach-korszak közegében helyezi el egy különleges szerelmi háromszög történetét, melyet egy illúzióival leszámolt elbeszélő közvetít. Az idős író ebben a művében (is) sokszólamú prózai epikát ajánl olvasásra, mely a humor, az elégikus hangvétel, a drámaiság, helyenként a groteszk szólamait szólaltatja meg, egyben Komárom-regény, valamint a két főszereplő életrajzi párhuzamának története. A 80-hoz közel járó elbeszélő lendülete nem tört meg, a korábban megírt motívumok itt új színt és jelentést kapnak. ***** Little has been written about Mór Jókai’s final three novels. Ahol a pénz nem isten [Where Money Is Not a God] has become a subject of scrutiny only in the last few decades, while A mi lengyelünk [Our Polishman] and Börtön virága [The Flower of the Prison] have yet to attract the attention of scholars. This lack of interest may be linked to the suggestion, also put forward by Kálmán Mikszáth, that the ageing Jókai was suffering physical and mental decline and that his later novels reflect this. The focus of this essay is Our Polishman (1901–1903), the story of a unique love triangle set in the context of the Hungarian Revolution of 1848, the subsequent War of Independence and the so-called ‘Bach era,’ when Alexander Bach was the Austrian minister for the interior. It is told by a narrator who no longer harbours any illusions. In this work, the elderly Jókai offers a prose epic in many voices that is dramatic and occasionally grotesque, sometimes employing a touch of humour and sometimes an elegiac tone. It is also a novel about the city of Komárom and the biographical parallel between the two protagonists. At almost 80 years of age, Jókai had not lost any of his momentum; on the contrary, motifs familiar from his previous works are here given new colour and meaning.

KULCSSZAVAK:
Jókai Mór, A mi lengyelünk, kései Jókai-próza