it

2024. év, 2. szám

Kondor Péter János

DOI:
10.62615/It.2024.2.08

Szerzői jog:
CC BY-SA

Minek a vége?

László Laura: Vég és végtelenség. A narratív lezáratlanság posztmodern motívuma

ABSZTRAKT:
Talán közhelynek tűnik, hogy általában kihívást jelent kritikusan viszonyulni az olyan könyvekhez, szövegekhez, amelyek szerkezetileg a tökéletes egység és arányosság benyomását keltik – mégis ez az, ami elsőként megragadott László Laura kötetében. Valóban, mennyivel kedvezőbb, ha adódik némi elnagyoltság itt, némi túlcsordulás ott, s máris megindul a kritikai láncreakció a recenzens fejében. De mit kezdjen a bíráló egy gyémántszerkezettel? „Na, akkor ez biztosan unalmas lesz!” − gondolhatja az olvasó. Ellenkezőleg.