it

A Magyar Irodalomtörténeti Társaság és az ELTE BTK Irodalom - és Kultúratudományi Intézetének folyóirata
Magunkról Lapszámok Szerzőinknek Archívum Keresés Kapcsolat
2024. év, 3. szám
327-350 oldal

Szerző:
Nyerges Gábor Ádám
Eötvös oránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, Irodalomtudományi Doktori Iskola, doktorjelölt

PDF


DOI:
10.62615/It.2024.3.04


Szerzői jog:
CC BY-SA

„Egy összkomfortos disznóólban”

Orbán Ottó történelemszemléletének változásai utolsó alkotói időszakában és Lakik a házunkban egy költő című kötetében


ABSZTRAKT:
Orbán Ottó történelemszemléletének alakulása lassú átmenetek folyamataként beszélhető el. Verseinek alapvetően mindig is szkeptikus-pesszimista attitűdjét eleinte a (döntően humanista alapozottságú) remény, illetve „a csoda”, „a költészet hatalma”, az emberi kreativitásba vetett hit jelenléte árnyalta-ellensúlyozta. Ez azonban mind inkább visszaszorult Orbán utolsó (kilencvenes, csonka kétezres évekbeli) pályaszakaszára, amelyben mind egységesebben a komor, baljóslatú jelen- és jövőképek dominanciája figyelhető meg. Összefüggésben a felfogás megváltozásával is: a korábban cinikus szemléletű, ciklikus történelemértelmezés helyébe egyfajta borúsan teleologikus láttatás lépett, melynek értelmében a történelem (civilizációs-kulturális értelemben vett) végpontja, apokaliptikus léptékű végromlása felé közelít. E meggyőződések Orbán költészetében való dominánssá válásának szemléletes, reprezentatív példája a szerző kötetkompozíciói közül talán legtudatosabban, leginkább aprólékos, minden részletre kiterjedő megformáltsággal alkotott Lakik a házunkban egy költő című kötet. Ebben az orbáni (személyes-szubjektív és társadalmi-civilizatorikus) történelemszemlélet legalább három aspektusa bomlik ki. A sűrű biografikus önreferenciákkal átszőtt egyéni élet (kiváltképp a fizikai romlással, öregedéssel, betegséggel összefüggésben) színre vitelével összekapcsolódik a generációs (nem csupán Orbán saját nemzedékére, hanem a következőkre is kiterjesztett) kudarcnarratíva, melyek elválaszthatatlanul kapcsolódnak a „süllyedő korszakként” megfestett, huszadik század végi, a szerző által a „posztmodern” (ezúttal) filozófiai kategóriájával azonosított jelen idő kiábrándult szemléletével, reménytelennek beállításával. A kötetszerkezetben és az egyes darabokban is konzekvensen megfigyelhető módon munkáló, virtuóz, oda-vissza utalásokból, önellentmondások feszültségéből (sima–fonákja argumentációkból) építkező szerkesztési megoldások által bomlik ki e háromféle, más-más szinteken levezetett kudarcnarratíva.

BIBLIOGRÁFIA:

ASZTALOS Éva, Költőien lakozik. Orbán Ottó: Lakik a házunkban egy költő, Alföld 2000/9., 90–93. 

BALÁZS Imre József, Az újraolvasás feltételei. Orbán Ottó Összegyűjtött versei, Jelenkor 2006/2., 226–234. 

BERÉNYI Emőke, „Nem próbálok mélyebb lenni annál, mint amilyen vagyok”. Varró Dániellel a hirtelen jött sikerről, a kritikusokról és a súlyokról, Magyar Szó 2012. május 26–27., 8. 

DÉRCZY Péter, Fekete és vörös. Orbán Ottó: Lakik a házunkban egy költő, Élet és Irodalom 2000/9., 16. 

JUHÁSZ Attila, „A bölcsesség korába érve” – avagy ki lakik Orbán Ottóban? Orbán Ottó: Lakik a házunkban egy költő, Új Forrás 2001/1., 24–27. 

MARGÓCSY István, Orbán Ottó: A keljföljancsi jegyese = Uő., „Nagyon komoly játékok”. Tanulmányok, kritikák, Pesti Szalon, Budapest, 1996, 127–134. 

NYERGES Gábor Ádám, Távolság és távlatok. Orbán Ottó Lakik a házunkban egy költő című versének olvasási kísérlete, It 2018/1, 43–56. 

NYERGES Gábor Ádám, „Ép eszünkkel világítva a sötétben”. Orbán Ottó viszonyulása a népi–urbánus ellentéthez, It 2022/4, 455–473. 

NYERGES Gábor Ádám, „megint oda egy évszázad reménye”. Történelem, civilizáció és emberiség képzetei Orbán Ottó költészetében = „a szépség fűszere és forrása – a hiba”. A hiba esztétikája az irodalomban, a művészetekben és a kultúrában, szerk. REICHERT Gábor – SZÉNÁSI Zoltán, Tatabánya Alkotó Művészeiért Közalapítvány, Tatabánya, 2023, 233–251. 

PRÁGAI Tamás, „Az ürességet töltötted belém…”. Orbán Ottó összegyűjtött verseit lapozgatva, Kortárs 2005/1., 74–83. 

SZÉNÁSI Zoltán, Kis magyar kolon(ial)izmus. Szálinger Balázs Zalai passió című művéről, Alföld 2015/7., 103–108. 

TARJÁN Tamás, Orbán Ottó = Pannon Enciklopédia. Magyar nyelv és irodalom, főszerk. SIPOS Lajos, KERTEK 2000, Budapest, 1997, 386–387.