it

A Magyar Irodalomtörténeti Társaság és az ELTE BTK Irodalom - és Kultúratudományi Intézetének folyóirata
Magunkról Lapszámok Szerzőinknek Archívum Keresés Kapcsolat
2024. év, 3. szám
271-286 oldal

Szerző:
Fried István
Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar, Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék, professor emeritus

PDF


DOI:
10.62615/It.2024.3.01


Szerzői jog:
CC BY-SA

Ajánlatok a Szeptember végén olvasásához


ABSZTRAKT:
A tanulmány Petőfi Sándor Szeptember végén című versének két német nyelvű átültetéséből kiindulva tér ki a költemény utóéletére, irodalomtörténeti recepciójára és néhány zenei-színpadi földolgozására. Ezek tanulságai után azonban a szoros olvasás által tesz ajánlatot az értelmezésre. Megállapítja, a három versszak a létezés alapvető, ám egymástól különböző szituáltsága kapcsán poetizál kérdéseket és feltételezéseket. E szembeállítások gyakran használt költői képeket tartalmaznak, toposzokként foghatók fel. A különbözések éppen azért oly figyelemkeltőek, mert a hasonlóságokra játszanak rá. S a virtuóz szerkesztés, a párhuzamok és ellentétek összjátéka, az itt–ott, mélyben–magasban, még–már, tavasz–nyár–ősz–tél szemantikája egyesíti azt, ami egyébként széttartónak tűnhet. Ennek nyomán fogalmazható meg egy olyan olvasat, mely az antikvitástól a klasszikán keresztül Petőfi verséig ívelő folyamatra reflektálva fogja össze a szerelmi érzés árnyalatait, elhatárolódva a vadromantika kísértetkultuszától. Így a záró szakasz kiteljesíti, azaz a képzelet elővarázsolta helyzet szerint gondolja tovább a korábbiakat. Az utolsó verssor hatalmas lendülettel mondja ki az egész verssel előkészített vallomást: „Még akkor is, ott is, örökre szeret”. Szinte minden azért történik vagy nem történik a versben, hogy ez a végső szentencia elhangozhasson. Ezért megkockáztatható, hogy a három strófa és a háromféle létállapot színre vitele mellett a vers szerkezetileg 23 + 1 sorra tagolható.

BIBLIOGRÁFIA:

EISEMANN György, A képzelőerő és a romantikus líra viszonyainak történetiségéhez = Nympholeptusok. Test, kánon, nyelv és költőiség problémái a 18–19. században, szerk. SZŰCS Zoltán Gábor – VADERNA Gábor, L’Harmattan, Budapest, 2004, 261–267. 

FARAGÓ Kornélia, A szem tapasztalata és a látás üreshorizontja. Petőfi Sándor: Szeptember végén = Szeptember végén 160. A Koltón, 2007. szeptember 28–30-án rendezett konferencia előadásainak szerkesztett és bővített anyaga, szerk. FŰZFA Balázs, Savaria University Press, Szombathely, 2008, 29–35. 

FRIED István, A puszta-romantika forrásainál. J. N. Vogl versei a magyarokról, Filológiai Közlöny 1980/4., 470–478. 

FRIED István, A (poszt)modern Petőfi, Ister, Budapest, 2001, 148–172. 

Robert GRAGGER, Nachwort = Alexander Petőfi, Gedichte, szerk., utószó UŐ., Insel, Leipzig, [1923], 72–76. 

KERÉNYI Ferenc, Petőfi Sándor élete és költészete. Kritikai életrajz, Osiris, Budapest, 2008. 

LÁNG Gusztáv, A másnap verse = Szeptember végén 160, 59–62. 

MARGÓCSY István, Petőfi mint hazajáró lélek. A Szeptember végén százhatvanadik születésnapjára = Szeptember végén 160, 7–28. 

SIPOS Lajos, Szendrey Júlia „apotheozisa” mint a Petőfi-kultusz része = Szeptember végén 160, 89–101. 

SZABÓ Levente, T., Az intimitás poétikája és környezetei a Szeptember végénben = Szeptember végén 160, 36–58. 

SZÖRÉNYI László, Propertius és Petőfi = Stephanus noster. Tanulmányok Bartók István 60. születésnapjára, szerk. JANKOVIVS József – JANKOVITS László – SZILÁGYI Emőke Rita – ZÁSZKALICZKY Márton, Budapest, Reciti, 2015, 437–443. 

TURÓCZI-TROSTLER József, Petőfis Eintritt in die Weltliteratur, Acta Litteraria 1960, 3-112.; 1961, 23–182.